Hogyan kell egy edzőteremben ismerkedni?

Ríd, ‘régen’, amikor még együtt voltunk, rávett, hogy menjek el vele edzeni egy, sok meleg által favorizált helyre. Mivel eddig egy irodanegyed közepébe jártam, öltönyös öregurakkal, ennél csak jobb lehet – gondoltam, és lenéztem vele 1-2x. Majd egyik vasárnap azon kaptam magam, hogy bérletet készülök vásárolni. Most vettem a harmadikat, mivel az első kettőt egész jól kihasználtam: 2 hónap, 34 edzés. Viszont annak ellenére, hogy sok a normális (meleg) srác itt; annak ellenére, hogy szinte mindig a gay.fm szól, vannak nagyon furcsa (nem csak negatívan:P) arcok ott.

  • Van olyan srác, akinek annyira sietős a dolga, hogy szó szerint rohan egyik géptől a másikig. Ugyanez a srác tudja azt is, hogy csinál egy gyakorlatot az egyik gépen, majd egy másikat a terem másik végében, és amikor odamész az egyik géphez, odarohan, hogy “Bocsi, itt én vagyok!” Mondjuk, ha máshonnan nézzük, lehet, hogy tulajdonos, és neki mindent szabad:P
  • Egy másik típus is tolt már félre géptől: a nagydarab gyúrós állat. Az a típus, akik miatt az újbudai litewellnessben magasan tartották a bérlet árát, hogy ne oda járjanak… 140 kg-mal nyom fekve, de amikor épp készülsz letenni a törölköződ egy gépre, félrelök: “Bocs, csak húzok párat”:)
  • Bloggerek név nélkül:P
  • A teremben végig a tükörben magát bámuló, majd sokáig a zuhanyzóban guggoló, végül az öltözőben a tükör előtt farkát verő és izmait feszítgető balfasz.
  • Szaunában a nem-vékony testéről izzadstágot fröcskölő.
  • Szépen futó nyunyó – ahh! Órákig tudnám nézni azt a fiút, ahogy fut…:$
  • A fiú, aki annyira bejön mindenkinek, hogy a nevét nyomozták sokan – és egyelőre úgy áll a dolog, hogy hetero. De ő annyira bejön, hogy lefotóztam a teremben, pedig ez aztán tényleg nem szép dolog. Egyszer talán lesz öltözős kép róla.
  • Aki, ha tetszik neki valaki, úgy időzíti az edzését, hogy egyszerre menjenek öltözni (zuhanyozni) – ÉN!:)
  • A srác, aki kevesebbel nyom fekve, mint én!
  • Akik órákig használnak egy-egy (főleg kardió gépet), az 1-2 perccel később érkezőknek esélyt sem hagyva.
  • a nagyfarkú külföldi, korai harmincas – és sosem mosolyog.
  • a magyar, aki mindenkivel angolul beszél.
  • az azt-hittem-szararc-de-közben-mégsem pultos lány.
  • A fiúk-lányok-nénik-bácsik-turisták, akik az ablakon bebámulva csorgatják RÁNK a nyálukat.
  • Végül vannak azok, akik direkt olyan ruhát vesznek fel (persze, az én örömömre is:P), amiből mindenük kilóg… Ez egyfelől üdvözlendő, másfelől viszont… engem már az is kibaszottul idegesít, ha olyan nadrág van rajtam, amin van zseb, és folyton beleakad a súlyzó:D
És persze ott van Ríd, aki azóta rám sem nézett…

Captain szíve – Sok szerencsét, a.p.!

Az előző bejegyzés Captain szívéből szólt, ez most kivételesen az enyémből fog.

Szeptemberben több, mint két hétig Németországban dolgoztam, és amikor végre hazaértem, nem hagyott nyugodni a gondolat. Gyanús volt többek között az is, hogy pont akkor mosott ágyneműt, amikor jöttem haza. Egyre erősödött a furdalás, úgyhogy este egy számomra is meglepő dologra szántam el magam: beléptem a gépébe. Tudtam a jelszavát, de még a gépen belül is minden jelszóval volt védve, és semmihez nem volt elmentve a jelszó. Velem nem baszott ki gyakorló apple felhasználó vagyok, ő pedig 2 év után is erősen kezdő, szóval hamar beléptem a romeos profiljára, ahol egy félreérthetetlen beszélgetést találtam. Bár a srác válaszait kitörölte (már ez a folyamatosan szembejövő, túlzott paranoia és gyanakodásra ad okot!), azért az ő levelei félreérthetetlenek voltak. Csak néhány részlet:
- Nem, az csak kiírás, szexet akarok, hogy megdugj… :) csók, orál, anál. Benne vagy?
- Gumi nélkül jobb, az tuti!
- (telefonszám)
- Nincs senkim.
- (címem)

Ezzel kezdődtek a bajok… Miután megtörtént, elkezdődött a féltékenykedés mindkét oldalról. Van ez a srác, már nem is tudom, honnan ismerem.. Úgy rémlik, hogy blogolt, de most, hogy így gondolkodom rajta, talán tumblrje volt neki. Értelmes fiatal ( <18) srác, vidékről. Néha beszélgettünk sokat, még többször vesztünk össze, aztán a végén oda jutottunk, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot (Mivel én próbálkoztam, ő pedig hideg és főleg paraszt volt végig…). Ez volt kb. nyáron. Aztán írt nekem egy november/decemberi keddi napon, hogy ha lehet, nálam aludna péntek este, mert színházba jön, és csak másnap fog tudni hazamenni. Felvetettem a páromnál, hogy lenne ez a dolog, mert bennem van a vágy, hogy segítsek másoknak. Ebből jött egy hihetetlen féltékenységi, bizalmatlansági roham, két napig téma volt, veszekedtünk miatta nem keveset. Eljött a péntek, Ríd (a párom) munka után órákat takarított, hogy minden pöpec állapotban legyen, aztán átment a barátaihoz, hogy nyugodtan, kényelmesen legyünk otthon. Közben írtam a srácnak, hogy hamarabb fogok végezni, úgyhogy mi a legkorábbi időpont, amikor találkozhatunk (ugyanis megbeszéltük, hogy érte megyek…), erre benyögött egy olyan időpontot, ami 15 perccel későbbi, mint amit amúgy is megbeszéltünk… Ezen kicsit felbasztam magam, mert én végig tök korrekt és segítőkész voltam vele, ő pedig… hát mérsékelten. Jeleztem neki, hogy ez nem volt szép. Aztán közeledett a találkozó időpontja, amikor is írt egy ilyet FACEBOOKON: “figyelj nem kell. én éreztem magam rosszul és érzem is folyton miattad. majd alszom xxxnél és ne haragudj rám.” Hát a jó kurva anyád, gondoltam, felhívtam, és csak annyit kérdeztem, hogy komoly-e. Az volt, úgyhogy hazahívtam a rídet, és boldogságban, együtt aludtunk.

Mivel nem találkoztunk, az sem számít, hogy utólag rákérdeztem, számított-e szexre, ha együtt alszunk. Számított. És titkon én is…

De nem tudom, hol romlott el végleg a dolog. Persze, nem nagyon volt gusztusom úgy szexelni, hogy tudom, hogy kivel-mit csinált az ágyamban, de hát szerettem. Biztos én is hibáztam, mert (hogy is mondta a srác az edzőteremben?) férfiak vagyunk, a vérünkben van a vadászás, de legalább nem a közös ágyunkba hoztam fel valakit. Hetekkel később mutogatott valamit a gépén, aztán a háttérben láttam egy beszélgetést, ami félreérthetetlenül egy szexdétről szólt. Ez már a második. Elvonultam. Nem tudtam, mit csináljak. Aztán rákérdeztem. Odahozta a gépét. és mutatta a programot. Az egész beszélgetés hiányzott. Ez azért már több volt, mint gyanús. De tényleg… szerintetek mi a jó irány, ha felmerül a lehetőség, hogy téged bizony kurvára megcsaltak? Hiszti/durci, túllépni rajta, rákérdezni, esetleg nyomozgatni? Vagy mi? Mi amellett döntöttünk (és a magam részéről őszintén hittem is benne), hogy túllépünk, és a nyitott kapcsolat lehet a jó megoldás, mely helyreállítja a bizalmat. Ő kihasználta, pedig állítása szerint bosszúból regisztrált vissza romeora. Beszélgettünk arról, hogy ki kivel beszélget, etc, de ez végül nem a megoldás volt, csak újabb konfliktusok forrása.

Utolsó rúgásként december 31-én elmentünk színházba, ahol már láttam rajta, hogy valami baja van. Este együtt szilvesztereztünk. Másnap pedig szakítottunk. Váááá. Az utána következő 1-2 napban elég sokat sírtam esténként. Tudom, hogy hibás voltam, de zavart a dolog rohadtul. Nem feltétlenül a szerelem, de otthon mindenről ő jutott az eszembe. És nem elhanyagolható tény, hogy ő mosott, ő vasalt, ő mosogatott, takarított, főzött… A következő napokban kb. folyamatosan együtt voltunk, és miután lekerült a kapcsolat ‘terhe’ a vállunkról, nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Szeretem. Szeret. De talán mégis jobb lesz külön…

Aztán ismét minden rosszra fordult. Minden este a lakás két különböző pontján éltük az életünket, és szinte egyáltalán nem is beszélgettünk. Aztán a beépített emberem jelzett, hogy ríd csinált magának egy escort profilt, miközben Németországban voltam (Ez a dojcsland ez ilyen kis mumus lehetett a mi kapcsolatunkban… Az ?első? félrelépés is ekkor történt, most ez volt a baj. Az ősz közepén is voltam ott, kíváncsi lennék, hogy akkor mik történtek…:/). Megkértem, hogy írjon rá. Kicsit reménykedtem, de legbelül tudtam, hogy ez lesz az utolsó csepp. Ő volt az. Megadta a telefonszámát. És megadta címemet. Ennyi volt. Utána nem szóltam hozzá többet, de vártam, hátha végül tényleg talál albérletet. Majd beszéltem 1-2 barátommal, és egytől egyig mind hülyének tartottak, hogy nem raktam ki. Szerdán felnéztem romeora. Online volt az escort profiljával. Írtam neki egy sms-t, hogy este már nem akarom otthon találni – takarodjon. Tényleg elköltözött, mire végeztem a munkával. Elég szar volt úgy hazaérni, hogy minden szekrénye nyitva volt, és tök üres. Utálom, hogy megint haragban váltam el a páromtól, de … egyre szkeptikusabb vagyok a ‘legyünk barátok’ működőképességében…

Úgy tervezem, hogy írok majd neki egy levelet, amiben összefoglalom a közös létünket, hogy megértsen mindent, de ezzel még várni akarok picit, hogy… mi a jó szó erre? … ülepedjenek a dolgok. Van új a nap alatt, vannak érdekes srácok, akikkel talán, egyszer újra megpróbálom az együttélést, de most kicsit irány a szabadság!

Kanos vagyok!

Furcsa lehet sok blogon csak a siránkozást hallgatni, de én például a német nyelvvizsgámra készülésem óta tudom, hogy a negatív dolgokról könnyebb beszélni. Rengeteg csodás pillanatom volt ezzel a sráccal, amiket a negatívumok ellenére sosem fogok elfelejteni, és remélem, egyszer újra beszélni fogunk még (nem úgy, mint p-vel…)!

Itt vagyok több, mint fél év együttélés, és 8 hónap kapcsolat után újra egyedül, és rájöttem, hogy 1,5-2 hónap kevés ahhoz, biztosan meg tudd ítélni, hogy igazán akarsz-e és tudsz-e együtt élni valakivel. És amikor ehhez párosul az, hogy nem azért költöztök össze, mert össze akartok, hanem egy helyzet kényszerű megoldásaként, akkor – mint látható – az egész el van baszva.

Sok szerencsét, a.p.!

számít a méret?

Akár visszatérő téma is lehet ez a blogomban (aminek sajnos nem tudok utánajárni, mert eltűnt közel 900 bejegyzésem, amikor még rám járt a rúd októberben.. :’( ), de aktualitása egyre inkább szembetűnő. Régen, a nagyobb blogtalálkozók idejében még rengeteg blogger aktív volt, akik folyamatosan értékelhető tartalommal látták el az olvasókat. Aztán megkezdődött a klikkesedés, rájöttek emberek, hogy a másik szararc (Tényleg, tudja valaki igazán, személyes tapasztalatokra építve, hogy mi van Rionnal?:$), és szépen lassan darabjaira hullott az egész kezdeményezés.
Mondjuk, hogy felgyorsult a világ, ami közhely, de sajnos minden jel erre mutat. Az embereknek nincs idejük írni, úgyhogy inkább a twitter&tumblr kettős felé fordulnak. Amikor pedig én veszem a fáradtságot, hogy havonta összehozzak 1-2 hosszabb bejegyzést, amit utána megmutatok valakinek, kapom a kritikát, hogy de hát ez ilyen hosszú?! Ezek szerint az embereknek olvasni sincs igazán idejük. (December 20-án azt mondta a főnököm, hogy nem szeretne látni minket január 6-ig, úgyhogy újra volt időm olvasni. Át is rágtam vagy 1000, karácsonyra kapott oldalon, és annyira jó érzés volt újra szabadon engedi a fantáziámat…)
Bár van egy-két oldal, akiket kirostáltam, de mégis, az egyetlen alig-alig frissülő collection a feedlymben a magyar meleg bloggerek mappája. Redblek néha megosztja az új edzéstervét vagy a vacsoracsata legújabb részét, de azt is csökkenő lelkesedéssel. Papercaptain viszonylag kiegyensúlyozottan ír, úgyhogy ősszel be is ajánlottam a 444.hu pályázatára, de sajnos nem került be. Őt szeretem, de a blogján csak nagy ritkán van számomra olvasható bejegyzés. Maxen is írhatna. Mióta kiment Londonba, csak annyit tudunk róla, hogy járt Amerikában, újra. Nem budapesti, nem is volt populáris, de imádtam a szókimondása miatt Matt blogját. Vagy a freeblog szerverével van baj, vagy az is törlődött. Ahh. Nem is folytatom, mert csak bebőgnék:)
A rövid, 1-2 perces postok  felhozatala viszont reneszánszát éli. Tumblrön például a szexi fiúkák mellett lehet találni értékes tartalmakat is. Papénak régen imádtam a blogját, de mára a tumblrös közlései is korlátozódtak a csirke napszemüvegben típusú konyhai állapotjelentésekre. Borjúpörkölt tumblrjén van néha egy-egy jó vélemény, de ahogy cyberproletar, aki 1 hét alatt 20 oldalnyi tartalmat tudott összelinkelgetni a tumblrjén (annyit görgettem végig, mire megtaláltam ezt) megfogalmazta: Mondjuk még lehetne a modellcsajokat csökkenteni, de nem tehetek róla, hogy egyes buzikáim ilyenre is gerjednek. Thestaggerbat állapotjelentései, és flntrland cinizmusa még életben tartja bennem a reményt, hogy egyszer újra sok jó tartalom lesz:)
Hiányoztok. Írjatok sokat! Olvassatok még többet! És, persze… kommenteljetek! Mert rossz úgy írni, hogy csak egy olyan arc kommentelget, akit nem szívlelek különösebben. Sportoljatok magatokért, szokjatok le a dohányzásról magatokért, keressetek több pénzt magatokért, de azt, hogy többet fogtok írni, megfogadhatnátok 2014-re értünk:P
Legközelebb, ígérem, rólam olvashattok:P

Rám jár a rúd + egy kis pornó:D

Igazából nem is rám, csak a cuccaimra:) Volt ugye a múltkor bejegyzés a kis laptopom lejtmenetéről, hát nem ért véget a sorozat, itt a folytatás:

Van egy “fétisem” – haha, nem, nem írok semmi újat a szexuális életemről, csak egyszerűen betegesen vonzódom a pendriveokhoz. Tele van vele a táskám. November elején vettem egy 32 GB-osat, az volt a gyűjtemény legújabb darabja, de akár macbe, akár PC-be dugtam be, egész egyszerűen nem történt semmi.  Visszavittem, ott is dugdostuk az ügyintézővel ide-oda, majd megállapította ő is, hogy rossz, de nem cserélte ki rögtön. Nem. Az edigital a szar pendriveot 30 napig javította, majd rájött, hogy SZAR, és kicserélte… Ezzel folytatódott a balszerencse-szériám:(

Az előző történet szinte szóról szóra megismétlődött, amikor kompatibilitási probléma miatt (aka kurvára nem működött) lecseréltem a telenoros mobilnet-stickemet. Azt most hagyjuk, hogy annak ellenére, hogy lebeszéltem a telefonos ügyfélszolgálattal mindent, a bolti ügyintézőnek vagy fél óráig tartott a csere, mert “még soha nem csinált ilyet”. Viszont boldogan megérkeztem dolgozni az új stickkel, bedugtam az Airbe, és semmi. Kihúztam, bedugtam, semmi. Hm. Bedugtam egy PC-be, semmi. Vissza az Airbe, driver-keresés az interneten: semmi. Arohadtéletbe. Még volt egy kis időm, visszarohantam a telenorba. Cuki fiú osztja a sorszámokat, baj nem lehet. Sorra kerülök, mutatom, dugunk ott is gépbe, semmi. Oké, cseréljünk. Hoppá, a rendszerben még a régi stickem van, cserélni csak holnap tudnak… De legalább másnap soron kívül kielégítettek, és a fekete csoda azóta is itt ágaskodik mellettem:)

Múltkor megvettem az új laptopot. Nézegettem, és furcsa volt, hogy ha félig lehajtom a monitorját, akkor az becsukódik – és ugyanez igaz volt hátrafelé is. Utáltam, de mivel a szerviz emailben azt mondta, hogy 3-4 nap a javítás (kicserélik garanciában az egész monitort), megtanultam együtt élni vele. Pár hete azonban észrevettem egy rohadt nagy karcolást a monitoron. Próbáltam lemosni, de az tényleg nem hajszál volt, úgyhogy lélekben rászántam magam a 3-4 napos “nélkülözésre”. Más okból (egy kibaszott szexi tornász srác laptopját vittem szervizbe) hétfőn bementem az Andrássyn lévő célboltba, és azt mondták, ha beviszem egy délelőtt, másnap délutánra kicserélik. Állták a szavukat – és volt karcolás – nincs karcolás:)

Aztán mi van még… Ríd, a fodrászom, meg úgy általában, a társadalom nyomására vettem egy mosógépet is (és mindent, ami ezzel jár: vasaló, vasalódeszka, etc.), de ennek ellenére én ritkán kényszerültem használni. Úgyhogy emiatt nem is tartottam égetően fontosnak, hogy a kifolyócsövet beköttessem a rendszerbe – megfelelt nekem a kádba behelyezős megoldás. Tegnap Ríd dolgozott, úgyhogy, gondoltam, jófej leszek, és mosok. Ahogy Maxen tanította, ON gomb, majd szigorúan 5-ös program, mosószer, öblítő, start. Nézem a híradót, majd, gondoltam, falok egy rántott sajtot mellé. Elindultam a konyhába, és – ÁLLJ! Mitől ilyen vízes a zoknim?! És akkor leesett. Körülnéztem, és mindenhol víz volt. Mindenhol. Telefonos segítséget kértem, és hármasban megszüntettük a katasztrófát, úgyhogy, mire a párom hazaért, csak annyit mondott: de szép rend van:)

Mint mindenki, én is gyakran szelektálok a közlekedési szabályok között. Van, amit fontosnak tartok mindig betartani (mozgássérült parkoló, az erősebb kutya baszik elv), van, amit általában betartok, és van, amit nagyon ritkán. Ez utóbbi például az indexelés, de most a középső csoportból emelnék ki valamit: a munkahelyemnél van egy lámpa, ami mindig piros, kivéve, ha a kis nyomásérzékelője érzékeli, hogy a közelében vagy. Itt nagyon ritkán szoktam megállni, mert a tökömnek sincs kedve percekig álldogálni a szabadság kapujában. Ma különleges nap volt: megálltam. Telefonáltam ugyanis, majd, amikor letettem, épp zöldre váltott. Ebben a másodpercben száguldott át előttem két kerékpáros, de rögtön utánuk kilőttem, hisz nekem zöld volt. Paff. Jobbról megérkezett a harmadik bringás, és kis híján a negyedik is – bele a kocsimba. Kiszálltam, észleltem, hogy ugyan személyi sérülés nem történt (csak a lábát ütötte meg kicsit), visszatolattam, és nekiálltam megoldást keresni. Közben gondolkodtam azon, hogy ha egy mp-cel hamarabb érnek oda, én úgy elütöm, mint a szart, és akkor a kocsi alól kéne kihalászni… 4 fiatal bringás srác, sisak, lámpa nélkül, úgy, hogy a piros lámpán akartak átmenni… Alapból vert helyzet, és nekem még tanúm is volt, szóval nyeregben éreztem magam. Végül abban maradtunk, hogy a kérésüknek megfelelően nem hívok rendőrt, cserébe a srác odahívja a szüleit vidékről és megkapom kp-ban azt az összeget, ami szerintem fedezi a javítást. Jófejségből még azt is felajánlottam, hogy találkozzunk félúton, úgyhogy bringa be a csomagtartóba, és autóztam 20 km-t délre. Út közben egy pillanatra úgy éreztem magam, mint az arctalan csávó a Czech hunter pornószájtról*, hogy kocsizás közben a szexre terelem a témát, majd megkérdezem, mire hajlandó 50 000 Forintért, mert tényleg irtó cuki volt a srác, de aztán a jó kisfiú énem győzött:) Odaértem, míg vártam, tankoltam. Majd megjöttek: Nagypapa, anyuka, báty.

- Hol a sérülés? – Kezdte a nagypapa, miközben a kocsi bal oldalát bámulta.
- A jobb oldalon – mondtam.
- Hol?? – és közelebb hajolt a bal oldalhoz…

Végül kézjelekkel rávezettem a helyes megoldásra, amire ennyit tudott reagálni: aztán mondta, hogy EZEN MI KERÜL 50e-be? ADOK 20-at, és örüljél!

Mondtam, hogy okés, a gyerek bicója a kocsiban van, és ott is marad, ha így folytatjuk. Erre anyuka mondta, hogy sajnálja, neki nincs erre 50 000 forintja, és nem tudja, mi legyen. Ekkor gondoltam, hagyok nekik időt, elsétáltam a benzinkút másik felére, és vártam.

Amikor visszamentem, a bátyó mondta, hogy lehet, hogy vidéki fényezőnél kijönne 20 000 forintból, de hogy egy fővárosi márkaszervizben van 50e, az biztos, és szerinte tök korrekt vagyok, úgyhogy végül ez meghozta a várva várt hatást: nagypapa zsebéből (anélkül, hogy egy szót szólt volna:D) előkerült a pénztárca, a pénz, nagypapa szintén szó nélkül jobbra el, anyuka viszont ott maradt és megköszönte. Csak a szegény fiút sajnáltam… 17 volt kb, de hogy nem kap semmit karácsonyra egy baszott nagy verésen kívül, az biztos…

Vagy azt az esetet is megemlíthetném, amikor húgom próbált meg parkolni a kocsimmal – de az már egy másik történet. Lassan el kéne vinnem szervizbe feljavíttatni:)

(Majd nemsokára elmagyarázom, miért írok hosszú bejegyzéseket!)

* szerintetek lenne ilyenre 1/ kereslet itthon? 2/ az utcán sétálgatva tényleg bele lehet futni bevállalós srácokba? 3/ megrendezettek vagy tényleg spontán?

Tessék, Maxen, megint van mit olvasni:P

70 MPx

Rídet nem érdekelte, anyukám viszont nagyon hálás volt, hogy elvittem a Futótűzre:) jó volt látni Imaxben (tudtátok, hogy kb. 10000×7000 pixel? ezen gondolkoztam film közben, és most utána is néztem:P), ahogy a két legvállalhatóbban kinéző pasi “smárolt”, annak ellenére, hogy még mindig nincs meleg szál. Index-olvasgatás után pedig az ember kicsit más szemmel nézte a ködöt :)

Húgommal pedig kitárgyaltam a Peeta-kérdést:

Ő: tetszett a film?
Én: Igen, jó volt! És rájöttem, hogy ez a Peeta-gyerek jó pasi:P
Ő: a végére megszépül:)
Én: Feljavult eléggé:P

Szóval csak ajánlani tudom:)