Hova is tartozom ?

Volt egy bejegyzés még sviktoron, ami arról szólt, hogy buzisodom (csak azért nem linkelem be, mert nem újítottam meg a domain szerződését, úgyhogy az enyészeté lett az anyag:/). Szóval buzisodom… Próbáltam megkerülni a szót, de ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor valamelyik nap végignéztem a fürdőszobámon.

Először nézzük, hogy is nézett ki eddig az elindulás előtti készülődés:

• borotválkozás heti 1-2x,
• fürdés és hajmosás (2 naponta)
• felöltözés,
• dezodor,
• fogmosás,
• kézzel beletúrás a hajamba,

és már hívtam is a liftet.

Ezzel szemben az utóbbi időben mi történik?

• Megnézem a bőröm színét, hogy elég barna-e, ha nem, elszaladok szoláriumba, szigorúan mélybarnító, fekvő egységbe, de előtte bekenem magam narancsfagyi illatú (és ízű? hm…) krémmel.
• Minden nap megborotválom az arcomat, hogy cuki babapopsi legyek.
• Elmegyek fürdeni, gondosan csekkolom a szőrhelyzetet, gondosan bekészítve a borotva és a csipesz, javítok ott, ahol kell.
• Hajmosás
• A fürdőkádat elhagyva rögtön megy a hajamba a hajhab, amit megszárítva nagyjából pozícióba állítom a hajam
• izzadtsággátló réteg
• felöltözés, ruhaválogatás, hogy normálisan nézzek ki (attól függetlenül, hogy épp dolgozni megyek – régen oda jó volt bármilyen puttó kinézet).
• wax a hajforma véglegesítéséhez
• hajlakk a hajforma fixálásához
• fogmosás
• parfüm
• tükör előtt az utolsó tökéletesítés

És csak ezután indulok el. Buzi “lettem”?:D Nem. Próbálkozom jól kinézni, de nagyon nagyon nagyon messze van a tökéletes eredmény. Ezen felül nem hordom a könyökhajlatomban a táskám, és nem beszélek DIREKT magas hangon. Csak egy kicsit igényesebb lettem. Ben szerint ugyanis “szar alapanyagból” is lehet valaki jó pasi, csak adnia kell magára.

Viszont ezen gondolkozva felvetődött bennem egy sokkal komolyabb “probléma”: Hova is tartozom valójában?

Néha úgy érzem, hogy a melegek között hetero vagyok. Miért? Mert talán kevésbé vagyok igényes, mint ők. Kevésbé igazak rám a sztereotípiák. Olyan munkát végzek, amihez kevés meleg ért. Néha pedig azt is látom, hogy a heterok között én vagyok a meleg, így abból a körből is kilógok. Nem fütyülök nők után, nem vagyok partner a női seggbámulásban, náluk igényesebb vagyok, és hisztisebb. És közöttük kell bizonyítanom, hogy értékes ember vagoyk. Komolyan hiszem, hogy a nem túl erős szociális képességeimnek ez az oka – és emiatt tűnhet úgy, hogy néha szorongok.

Végül ez az oka annak, hogy magányos vagyok.

félelmetes csodaa

Felemelő élményben volt részem:

Tegnap egy szabadtéri rendezvényen dolgoztam, ahol ismert rádiós volt a műsorvezető, fellépett több tehetségkutatós énekes, és ismert tévés műsorvezetők is jelen voltak. És volt egy – feltehetően – down szindrómás lány is. Boldogan sétált a hozzátartozóival. Majd odament a rádióshoz autogramért, majd minden előzmény nélkül megölelte, és azt mondta, hogy nagyon szeretlek. Hallottam, hogy nincsenek gátlásaik és nekik ez természetes, de nekem nem volt az. Aztán felment a színpadra az egyik énekes mellé, és táncolt önfeledten, mintha az övé lenne a színpad. És az énekeshez is hozzábújt. Félelmetes lehet, ha beteg a gyereked. De ez a betegség egyben csodálatos is:$

KURVA

Fiam! Büntetésből írd le 100x, hogy “soha többet nem bízom meg egy KURVÁban”!

fucking

belülről-összevissza bejegyzés

Tök szomorú, hogy amikor arra van szükségem, hogy valaki mellettem legyen, ezzel megakadályozva, hogy depresszióba süllyedjek, nincs ott senki. De akkor bezzeg, amikor “negatívabb vagyok, mint egy mínusz jel“, mindig van ott valaki, aki próbálja menteni a helyzetet… Kicsit olyan ez, mint a különbség a távol-keleti és a modern orvostudomány között: míg előbbi a megelőzésre megy rá, az utóbbi csak gyógyít. Szóóóóval, mi lenne, ha azok, akik ott vannak, amikor “-” vagyok, ott lennének, amikor csak társaságra van szükségem, így nem lennék depis:D Ugye, milyen egyszerűen hangzik?

A másik dologra, amit javasoltak, is rápróbálkoztam – nevezetesen arra, hogy próbáljak meg magamtól boldog lenni, és ez ma már egész jól sikerült:) Olyan emberrel folytattam kedélyes telefonbeszélgetést, akivel nem állt szándékomban, de még a mogorva benzinkutas néni arcára is mosolyt csaltam (no meg a helyes nyunyeszéra, aki megtankolta a kocsim:P). Este elmentem Bennel moziba. Nos, ő bevállalta, hogy mellettem lesz ma, nehogy ma is szar hangulatom legyen:D De lekésett, már előtte is felvidultam. Nagyon fontos, once-in-a-lifetime dolog: a FODRÁSZOM megdicsérte a hajam!!!:)

Mozi előtt fagyiztunk, és vettünk waxot, így már lassan annyi hajcuccom van, mint egy igazi buzinak:) És nem, még mindig nincs hajvasalóm! Menekültünk együtt másik meleg elől, és őőő hallgathattam majdnem-kirakatbetörős történetet. Aztán irány egy másik pláza, mert egy film volt csak menő, de arra az Arénában sokat kellett volna várni. A Westend CinemaCity viszont úgy néz ki, mintha itt forgatták volna a Battleship legdurvább jeleneteit és most újra próbálnák emberi állapotba hozni.

Ja igen, mert a Battleshipet (kritika itt: hokum) néztük meg. A filmet, amiről egész nap úgy beszéltem mindenkinek, hogy megnézem este a Prometheust. Nem zavart, hogy tök másik film, és tökre nem megy egyik moziban sem, én arra mentem:P

Szóóval a film nagyon szórakoztató, és … meglepő módon egyes jelenetei visszaadták a legprimitívebb felépítésű hasbro játék hangulatát. Jó volt akciófilmnek. Jó volt drámának. Jó volt vígjátéknak – egy olyan jelenettel indul a film, hogy az egész terem a térdét csapkodta a nevetéstől. Jó volt romantikus filmnek – és lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de volt benne egy miniatűr meleg szál is. Mindennek jó volt. És megnyugodhat mindenki – ha megtámadják szeretett bolygónkat, az Egyesült Államok mindig ott lesz, hogy megvédjen minket! (Miért nincs egy olyan film, amiben egy kis ország menti meg a világot valami világverő ötlettel?)

Véletlen

Teljesen össze vagyok zavarodva… Mindegy, hogy ki hogy hívja – isten, sors, felsőbb hatalom, mindenki ugyanarra gondol: nem vagyunk urai saját tettünknek, valaki irányítja a világ működését. De bárhogy is hívjuk, egy biztos: nem hiszek benne.  Ezért azoknak sem hiszek, akik azt mondják: véletlenek nincsenek. De történt mostanában pár furcsa eset. Régebben nem figyeltem a dalok szövegére, de az utóbbi pár hétben tök sokszor gondolkoztam el azon, mi a tökömet is énekelek. Ez is pont ilyen: biztos régebben is voltak dolgok, amikbe bele lehetne magyarázni mindenfélét, de akkor nem figyeltem rájuk.

Az nem tűnik véletlennek, amikor hallok egy számot a rádióban, de nincs internet, így nem megy a Shazam sem, és mire megtalálom, hogy melyik mappában van a telefonomon a diktafon, vége lesz. De pár órával később az egyik előadó azt énekli a színpadon. Pedig véletlen.

Az nem tűnik véletlennek, amikor beviszem a törölközőm a fürdőszobába, és észreveszem, hogy égve hagytam a lámpát a wc-ben. Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor azon gondolkozom, hogy kik hiányoznak legjobban a facebook partnerlistámról, és rájövök, hogy ma van P névnapja? Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor indulok futni, odanézek az asztalomra, meglátom a kulcscsomót, és rájövök, hogy elfelejtettem felkötni a madzagra a futós kulcsot. Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor egy másik alkalommal már hazafelé futok, de 100 méterrel a szüleim háza előtt eszembe jut megtapogatni a nadrágomat, és rájövök: nincs nálam kulcs, így időben be tudok ugrani anyuékhoz az egyik pótkulcsért. Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor fel akarok hívni valakit, és meglátom a híváslistában az egyik nevet, amiről beugrik, hogy elfelejtettem leadni egy árajánlatot. Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor lefekvés előtt ránézek az index.hu-ra, és meglátom: másnap óraátállítás, ami azért para, mert délelőtt időre kell kelnem… (Biztosra mentem, előretoltam egy órával a telefont, majd az átállt magától, úgyhogy egy órával korábban keltem:P)(Amúgy az ilyen óraátállításokkor egyre jobban parázom attól, hogy lassan nem lesz olyan órám, ami ne állna át magától, így nem tudom ellenőrizni a többit:S:D)

Az nem tűnik véletlennek, amikor kiviszem a szemetet, balra nézve meglátom a villanyórát (az állás 1482), és rájövök, hogy 15-e van. Pedig az.

Az nem tűnik véletlennek, amikor ehhez a bejegyzéshez gyűjtök jeleneteket, és megnézem a Touch című filmet, amiben “véletlenek” sorozatából épül fel az esemény. Pedig az.

Úgy tűnhet, hogy valaki irányított, hogy éppen akkor arra menjek, arra gondoljak. De nem hiszem. Egy dologban vagyok csak biztos: véletlenek vannak. Én ebben hiszek!

Szabályok

Kedves Lakótársak!

1. Én alszom az ágy rendezői jobb oldalán.
2. Horkolni csak nekem szabad!
3. Ha mosogatsz, minden evőeszköz felfelé nézzen, kivéve az éles kések – azok szigorúan lefelé!
4. Bár a műanyag zacskók is a petpalackos konténerbe kerülnek, itthon mégis külön gyűjtjük.
5. A túró rudi papírja nem szelektív hulladék.
6. Cigizni a lakásban alapvetően nem lehet.
7. Ha elmész itthonról, vagy lefekszel aludni, rendet kell rakni. Ez alól nincs kivétel.
8. Én hozhatok új szabályokat, senki más:)

Köszönöm, hogy meghallgattál:P

LEGO – avagy a minifigure project

Lego. Unokatesóm kiskoromban úgy ejtette, hogy légó:) De nekem már akkor is Lego volt. Szüleim beszámolói alapján az a bizonyos (6693-as – kép) citromsárga kukásautó volt az első Legom, amit életem második karácsonyára kaptam, 15 hónapos koromban. Nem Duplo meg egyéb “faszságok”, hanem igazi LEGO! Ezt persze számtalan másik követte, annyi, hogy a szülői “ház” nappalijának összes szekrénye tele van vele.

Még nyáron, sőőőt, késő tavasszal láttam meg először az egyik nagy áruház pénztáránál a LEGO mini figures sorozat kindertojás-szerű meglepetéseket tartalmazó zacskóját. Rögtön beszereztem, és a lehető legjobb figura volt benne: A punk gitáros a gitárjával.

Utána sokáig nem találkoztam ezekkel a kis meglepetés-zacskókkal, majd ősszel vásároltunk Húgommal, és megláttuk őket a pénztár mellett. Beszereztünk egyet, ami már egy új sorozat volt. Néztük az összegyűjthető figurákat, és kiszúrtunk egy snowboardos srácot. Mint idióta kisgyerekek, visszarohantunk, és végigtapogattunk több száz csomagot, mire találtunk egyet. Azután apum vett egy csomót, volt olyan családi ebéd, hogy öten bontottuk őket lelkesen.

Február 17-én megláttam, mit alkottak a Legoland (márciusban nyíló) szállodájának halljában, és tudtam: nekem kell egy ilyen. Azóta folyamatosan kattogtam, hol fogok megfelelő táblát találni; milyen figurákat fogok kirakni, meg egyáltalán, ha elkészül, hogyan rakom fel a művet a falamra.

Ez utóbbi pont még lóg a levegőben, és táblából is kéne egy újat vennem, mert a meglévő elég koszocska (azóta megtakarítottam letakarítottam), de tegnap ebéd után végre körberaktuk magunkat hárman dobozokkal, és addig válogattunk, kerestünk, ötleteltünk, míg sikerült 96 nagyon menő figurát összehoznunk. Úgyhogy… örömmel tudatom: elkészült! És ha Captainnek felállt már a képtől, ami a szállodát ábrázolja, remélem, telelövi a falamat, amikor meglátja a művet;)

Nyáron jön a hetedik sorozat!

JÁTÉK:

1. Az egyik figura véletlenül ( ?:P) kétszer került fel a képre. Tudom, orvosból is kettő van, de azoknak különbözik a fejük:D (A halálfejeset apu rakta össze:P) Olyat keressetek, akinek a kéz színe, a mimikája, a sityakja, a ruhája és a nadrágja is megegyezik:P Ki találja meg először?:)
2. Nektek melyik a kedvenc figurátok a képről?
3. Van olyan figura, amit nagyon hiányoltok?:)

 

 

 

Chronicle – 9/10

Ki ne gondolt volna közülünk, magányos, unalmas fiúk közül, hogy de jó lenne, ha valamivel kitűnnénk a tömegből? Andrewnak összejött, és egy véletlen folyamán olyan erő kerül a birtokába, amitől csúcsragadozóvá válik. Hirtelen ismert lesz, egész kis sikertörténet. A srácnak, akivel mentem, nagyon nem tetszett a film, unta, én viszont átéreztem mindent, amit az a szerencsétlen srác érzett, a magánytól, az unalmasságtól egészen az érdekbarátokig. Ez vagyok én is, csak öregebben, és szupererő nélkül. És anyu most influenzás, szóval még ezt a vonalat is magaménak éreztem.

Annak nagyon örülök viszont, hogy a film nem ment el abba az irányba, hogy a három srác a különleges képességeivel elkezd bűnt üldözni:D Gyerekek maradtak, ökörködtek, szóval ez is tetszett.

És végül az a trükk, hogy kihasználták, hogy manapság mindenben van kamera, így a filmet az elején a srác (és egy lány) kameráján keresztül élvezhettük, majd a végére, a “harc”ra bevetettek mindent… térfigyelő és biztonsági kamerák, rendőrautó kamerája, tévés közvetítő helikopter, okostelefonok és tabletek, szóval mindent, amiben kamera volt.

Talán ez a három dolog volt az, ami miatt nekem ez a film legalább 9/10-es és csak ajánlani tudom.

De tudja valaki, hogy miért volt 18+ – os? Mert nyögésekkel kezdődött, de mégsem volt benne semmi extra ilyen téren…

macborp

017.

v40

Összekapartam minden bátorságom, és elmentem….

Körülbelül egy hónapja kaptam egy levelet egy volt csapattársamtól, hogy közeledik annak az embernek a születésnapja (nem is akármelyik: 40 éves lett idén!), akivel mindig példálózok, ha az általam elképzelt tökéletes edzőről kell beszélnem.

Ő nem az a fajta volt, aki állt a pálya szélén, és mondta, hogy egy óráig ugráljatok… Volt olyan, hogy egy szombati edzésen futottunk egy 15 km-es kört, de két srác lemaradt, mert végig beszélgettek, ökörködtek. Amikor visszaértünk az öltözőbe, tőlünk elköszönt, nekik pedig mondta, hogy még egy kör! És lefutotta velük!!!

Szóval ő volt az edzőm. És nem nagyon csinálhatja rosszul a dolgokat, mert kb minden csapattársam Európa Bajnok lett, de legalább a válogatottságig eljutott mindenki. Mindenki, kivéve én:D De ez egy másik kérdés.  Volt, hogy minden hétköznap délután tartott edzést, és még szombaton is egyet (vagy 2 napos verseny/edzőtábor a hétvégén) – és mindezt teljesen ingyen. Le a kalappal előtte.

Tudtam, hogy illene ott lennem, de még magamnak is szar bevallani, hogy 4 éve nem, hogy nem voltam edzésen, de még csak egy fél szót sem váltottam szinte senkivel onnan… Féltem, hogy senki nem fog megismerni. Féltem, hogy haragszanak rám. Féltem az egésztől, a régi, akkor mindennapos, megszokott, most mégis szinte új szituációtól. Az utolsó pillanatig kérdéses volt ezek miatt a részvételem, de öcsém közölte, hogy mikor és hol találkozunk – mivel fel sem merült benne, hogy nem megy. Ezért összekapartam minden bátorságom és elmentem.

Épp edzést tartott, és a meglepetést az első negyed óra végére időzítettük. Az utcán találkoztunk, majd lesből támadtunk. Amikor odaértem, úgy elkezdett remegni a lábam, mint már nagyon régen, és nem is hagyta abba még vagy 10 percen keresztül. Nagyon kínosan éreztem magam:D De aztán felmértem a helyzetet, és hm… elégedett voltam magammal.

A legnagyobb probléma, hogy senki nem változott semmit; szinte senkin nem látszik, hogy tartana valamerre az életben, hogy lennének céljaik. De talán kicsit pozitívabban nézzünk körbe a csapaton:

• Az egyesület elnöke… a vele való találkozástól féltem a legjobban, mégis mosolyogva nyújtotta a kezét, amikor találkoztunk. Viszont nagyon le van robbanva:(
• Az egyik srácon ugyanaz a kabát volt, amit 6 éve is láttam rajta edéseken. 9 éve csinálja az egyetemet, és nem tudom elképzelni dolgozó felnőttként.
• A másik srác, akivel hárman egy váltóban indultunk… nagyon ráment a szemére az, hogy nem bízott az orvosokban.
• A lány, talán az egyetlen lány, akibe igazán szerelmes voltam. “szerelmes”… 12 évesen… egy lányba… na mindegy:) Akkortájt volt ez, amikor apu kitépte a kocsink kézifékét:)
• Aztán ott volt két srác… Benga állatok lettek, pedig kis hm… szóval kicsiknek hívtuk őket:) Legalább egy fejjel magasabbak nálam, széles a válluk és lefogadom, hogy tiszta kocka a hasuk. Az egyik talán még be is jön. De milyen hormonokkal tömik őket? Ez a nagy kérdés!
• Nem tudom, hogyan csinálja, de Vöcsök ugyanúgy néz ki, mint 1995-ben, amikor először mentem edzésre. Szerintem egy robot!
• Végül hm… a srác a lila ingben. Hát ő… ő… őt néztem minden edzésen:) Tetszik na:D Jó volt a húgommal együtt csorgatni rá a nyálam.

Jó volt látni, hogy megint rengetegen vannak az edzésen! (És ennek ellenére is… az egyik, a folyosón ülő anyuka, amikor látta, hogy elvonulunk mellette, ennyit mondott: “Mennyien eljöttek” – és láttam az arcán az őszinte csodálkozást:$)

Egyáltalán nem bántam meg, hogy rászántam magam, és ha más nem, és csak egyszer elmegyek ebédelni Katával (az új nyelvi támaszommal:P)… már megérte:D

Utólag, még egyszer: Boldog születésnapot, Vöcsök!:)

macborp

016.